Én voltam az óvodában az a gyerek, aki sokkal jobban szeretett színezni, mint rajzolni. Gomba volt a jelem az óvodában és már azt is minden egyes alkalommal kiszíneztem. Ezenfelül nekem mindig örömet lehetett okozni a kifestő könyvekkel, főleg ha Disney hercegnős volt 😀 Nagyon sok évig nagy becsben őriztem a színező füzeteket.
Számomra a színezés azért élvezetesebb, mert nagyon szeretem a színeket. Bele tudok bolondulni egy-egy színbe. 14 évesen, amikor lázadásom korszakában az emo stílust képviseltem, akkor mindenem lila színben pompázott, még a telefonom is!
16 évesen igazi sweet sixteen életet éltem a színek terén, egyértelműen a rózsaszín lett a befutó! Ezt mi sem szemléltethette volna jobban, mint az, hogy leszedtem az Anti Fitness Club posztereket a falaimról és lefestettem a szobámat pinkre, még a plafont is! 😀 Ez még semmi, mindenből rózsaszínt vettem… legyen szó serpenyőről, vagy pohárról.
Mire hivatalosan beléptem a felnőtt korba, akkor a fehér uralta a szobámat. Új szobám lett, amit fehérre festettem. A meglévő ruhásszekrényemet is átkentem és a bútoraimat már a fehérhez párosítottam. A képen látható Mária kép története: a költözés előtt egy idős házaspár élt a házban, és a szüleik megéltek egy nagyon szép kort, emellett aranylakodalmat is ünnepeltek, azaz 50 éves házasok voltak. A szobám falán lógott ez a kép, és úgy gondoltam megtartom, reménykedve hasonló kort megélő házasságban. 🙂
A színezésre visszatérve, az elsők közt voltam, akik karácsonyra kérték Johanna Basford – A titkos kert című felnőtteknek szóló színezőkönyvét. Még mindig megvan és még mindig várnak benne üres lapok. Teljesen kikapcsolt, imádtam alkotni és mások színkavalkádját nézni.
Miért is meséltem ezt nektek? Mert újra rátaláltam az alkotásra, de már másik formában. Elkezdtem vászonképeket festeni. Akrilfestéket használok, nagyon könnyű vele dolgozni, bár hamar megszárad, ezért a színátmeneteket gyorsan meg kell festeni. Elsőre még videó alapján festek, azaz megnézek egy videót és utána megpróbálom azt leképezni. Egy ilyen kis kép körülbelül 2-3 órát vesz igénybe, ami pont elég arra, hogy kiszakítson a mindennapokból. És a végeredményt olyan jó nézni mindennap.
A jövőben szeretnék profibban, többet és nagyobb vásznakra festeni!
Lifestyle 
Hozzászólás