Egy hirtelen ötlettől vezérelve belevágtunk az aszódi túrába. Kezdők lévén a legrövidebb távot választottuk, ami 13 km hosszú és 200 méteres szintkülönbséggel várt ránk.
Az Erika presszónál indítottak minket, ahol kaptunk menetlevelet. Rögtön 2 utcával odébb, már ki is vezetett a városból, a kukoricamezőre. Az útvonal leírása teljesen egyértelmű volt. Így fogalmazott: az időszakos dagonya mentén haladj balra, a kijelölt úton ereszkedj le a völgybe, az elágazásnál fordulj balra és térj be az erdőbe.
A check pontokon kaptunk csokit, innivalót, gyümölcsöt. A legjobban az tetszett, hogy nem volt tömeg és nem kellett egymást kerülgetni, így élvezhetően tudtunk haladni, és csodálni a tájat. Bár ez valószínűleg annak köszönhető, hogy 10-ig lehetett jelentkezni, és mi 9.55kor indultunk. 😀
Az út során csodaszép tájakat láttunk, bárányokat, sinka ősmagyar kutyát, gémeskutat, homokbányát. Mindenkinek ajánljuk szívből, mert egy nagyon klassz program, hozzánk közel is volt, illetve az ember ki tudja magát próbálni egy ilyen túrán. Nekünk a 13 km 3 óra 20 perc alatt sikerült. Közben nem ültünk le, de fotózni, nézelődni megálltunk néha. Jövőre is megyünk, már a 20 km-es távon, de tuti, hogy több vizet viszünk, illetve túrára alkalmas cipőt, mert azóta lábra se bírunk állni. 😀
A célban megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt. Egy jó gulyáslevessel is megvendégeltek minket. Annyira jó volt leülni végre. 😀 Az pedig külön élmény volt, hogy ezután 1 km-t sétáltunk a vasútállomásig, a vonattól pedig hazafele 700 m táv várt ránk.
Lifestyle 
Hozzászólás